Elmentünk ma sétálni egyet a környékre, a finn kollégák italboltot kerestek, én meg bármit, ami végre nem a szálloda, nem munka, nem kaja és nem hideg. Mert itt kb annyira van melegem, mint anno Puerto Rico-ban (oda is munka-ügyben mentem): a szállodában durva légkondi, az autóban durva légkondi, a munkában durva légkondi. Egyelőre többet fáztam, mint amennyit melegem volt és ez azért kiszabadulva a télből, nem annyira esik jól. Lényeg a lényeg, elindultunk sétálni, ami itt nem egyszerű, mert a járda 60x200-as betonlapokból van kialakítva. Ezek helyenként elcsúsztak, máshol beszakadtak és alattuk mély luk van. Valahogy éreztem, hogy ide nem fog kelleni tűsarkú...
Még tegnap megbeszéltük, hogy majd megmutatják, melyik az a Commercial Street, azt mondták, pont szemben van az italbolttal. Odaértünk a bolthoz, ami zárva volt, csakúgy, mint minden más. Csak az útszéli árusok voltak nyitva. Szaglásztuk egy kicsit a benzingőzt és a csatornabűzt és miközben ők gondolkoztak, hogy most honnan szerezzenek piát, én szorgalmasan fényképeztem. Az indiai emberek nagyon szeretik, ha fényképezik őket, egyáltalán nem haragszanak érte, mosolyognak, kedvesek (egyébként mindig nagyon kedvesek).
Míg ott fényképeztem a buszokat, a kókuszdió árust és az egyéb helyi nevezetességeket, leesett, hogy hát az a Commercial Street, ahová szerdán elmentünk a kolléganőmmel. Na oda viszont soha többet, kolduló, karomat rángató kisfiúkra és hamisított Bata cipőkre vágyom a legkevésbé. Bár bevallom, az alkudozás a boltban nagyon jól esett és nagyon szép kendőket lőttem, úgyhogy szerintem visszamegyek még egy körre.
Lenne most kedvem lemenni a medencéhez, de sajnos az egész szállodában egyedül vagyok női vendég és nem vagyok tisztában a helyi szokásokkal, lehet, hogy itt napozni is csadorban kell, ki tudja... Nagyon nyomasztó, hogy gyalogtávolságon belül semmi értelmes hely nincs, ahova el lehetne mennni, a taxisok pedig még a férfi kollégákat is átverik, el tudom képzelni, mi pénzt söpörnének be tőlem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése