A lányról, aki házhoz ment a lóf*szért

Tartozom egy korrekt India befejezéssel magamnak és azoknak, akik követik a blogot. Hogy majd tudjátok, mire figyeljetek, ha egyszer Indiába visz az utatok.

Az Indiába utazóknak javasolni szoktak malária profilaxist. Erre a ma legkorszerűbb gyógyszer a Malarone, aminek a folyamatos szedésével megelőzhető a malária parazitáinak elszaporodása a szervezetünkben. Amiről nem szól a fáma és a betegtájákoztatóban is csak nagyon mellékesen írnak róla, velem viszont éppen megtörtént: a Malarone szedése a fehérvérsejtek számának a csökkenését okozhatja (pontosabban neutropéniát). A fehérvérsejtek képezik az immunrendszer frontját; ha nincs fehérvérsejt, gyakorlatilag nincs immunrendszer.
Azzal, hogy elkezdtem szedni a Malarone-t, aztán kiutaztam egy olyan országba, ahol a csapvíz alkalmatlan még a fogmosásra is, szó szerint házhoz mentem a lóf*szért. A mesterségesen legyalult immunrendszerem India összes kórokozójának Mekkája lett. Így esett, hogy egyszerre döntött le a hasmenés-hányás, a láz, az influenza és a tüdőgyulladás. És ezek még csak a publikusabb dolgok, van amit jobb nem leírni.
Amióta hazajöttem, a következő diagnózisokat kaptam: H1N1, tüdőgyulladás, neutropénia. Has-ügyben még nem léptem, kicsit tartok tőle, hogy ott mit találnak. A mai napig minden délután felmegy a lázam és hulla vagyok estére, kiestem a munkából, stb.
Senkit nem szeretnék felelőtlenségre buzdítani, de menjetek el több orvoshoz, kérjetek ki több véleményt és jól gondoljátok meg, mielőtt elkezditek szedni ezt a gyógyszert, mert nem egyszerű, amit a szervezettel művel. India biztos nagyon szép hely, nekem már csak a hőség, a csatornaszag és a rosszullét jut róla eszembe és úgy gondolom, ebben nagy része van a Malarone-nak.

A Bangalore-ban készült - sajnos nagyon kevés - képet itt találjátok, szerettem volna többet, szebbet, jobbat, ez most így sikerült.

Go east 7 - relief

Na hát az van, hogy pár dolgot terveztem az elmúlt hétre, főleg hétvégére, aztán lett belőle jó kis rosszullét, 4 nap az ágyban, orvos, gyógyszer. A gyomrom már jól van, a hasam még eléggé fáj, és a lázam sem megy le. Viszont holnapután megyek haza!!! Holnapután ilyenkor már Londonban leszek :-) Alig várom!!!

Go east 6 - pihenőnap

Elmentünk ma sétálni egyet a környékre, a finn kollégák italboltot kerestek, én meg bármit, ami végre nem a szálloda, nem munka, nem kaja és nem hideg. Mert itt kb annyira van melegem, mint anno Puerto Rico-ban (oda is munka-ügyben mentem): a szállodában durva légkondi, az autóban durva légkondi, a munkában durva légkondi. Egyelőre többet fáztam, mint amennyit melegem volt és ez azért kiszabadulva a télből, nem annyira esik jól. Lényeg a lényeg, elindultunk sétálni, ami itt nem egyszerű, mert a járda 60x200-as betonlapokból van kialakítva. Ezek helyenként elcsúsztak, máshol beszakadtak és alattuk mély luk van. Valahogy éreztem, hogy ide nem fog kelleni tűsarkú...
Még tegnap megbeszéltük, hogy majd megmutatják, melyik az a Commercial Street, azt mondták, pont szemben van az italbolttal. Odaértünk a bolthoz, ami zárva volt, csakúgy, mint minden más. Csak az útszéli árusok voltak nyitva. Szaglásztuk egy kicsit a benzingőzt és a csatornabűzt és miközben ők gondolkoztak, hogy most honnan szerezzenek piát, én szorgalmasan fényképeztem. Az indiai emberek nagyon szeretik, ha fényképezik őket, egyáltalán nem haragszanak érte, mosolyognak, kedvesek (egyébként mindig nagyon kedvesek).
Míg ott fényképeztem a buszokat, a kókuszdió árust és az egyéb helyi nevezetességeket, leesett, hogy hát az a Commercial Street, ahová szerdán elmentünk a kolléganőmmel. Na oda viszont soha többet, kolduló, karomat rángató kisfiúkra és hamisított Bata cipőkre vágyom a legkevésbé. Bár bevallom, az alkudozás a boltban nagyon jól esett és nagyon szép kendőket lőttem, úgyhogy szerintem visszamegyek még egy körre.
Lenne most kedvem lemenni a medencéhez, de sajnos az egész szállodában egyedül vagyok női vendég és nem vagyok tisztában a helyi szokásokkal, lehet, hogy itt napozni is csadorban kell, ki tudja... Nagyon nyomasztó, hogy gyalogtávolságon belül semmi értelmes hely nincs, ahova el lehetne mennni, a taxisok pedig még a férfi kollégákat is átverik, el tudom képzelni, mi pénzt söpörnének be tőlem...

Go east 5 - iszapömlés

Tegnap valahogy nem voltam jól, nem volt semmi különösebb bajom, csak fáradt voltam, fáztam és hazafelé már majdnem beszóltam a sofőrnek, aki teljesen random nyomogatta a dudát, ráadásul béna volt, eltévedt és 20 percet késett.
A szállodában első dolgom volt beállni a zuhany alá, ami rendbe is vágott teljesen. Néha a víz egészen langyosra hűlt, amin meglepődtem, mert nem szokott, de nem esett rosszul. Miután végeztem, bekapcsoltam a laptopot, hogy én akkor most kihasználom az engedélyezett napi 2 órás internet keretet. Kb félóra múlva jött egy áramszünet, persze az aksi nem volt a gépben, ki is kapcsolt azonnal. Visszakapcsoltam, 3 perc múlva újra ugyanez, de volt egy kis ingadozás előtte, úgyhogy volt időm betenni az aksit. Ezután még 8-10 áramingadozás/áramszünet volt. Letöltöttem a kedvenc sorozatom legújabb részét és elmentem fogat mosni. Ahogy megnyitottam a csapot, valami irtózatos színű trutyi jött belőle, barna, aztán barnás-vörös, aztán fekete. Az állaga is inkább iszapszerű volt. Borzalom, ahogy kinézett! gyorsan befejeztem a fogmosást, bementem a fényképezőgépért, gondoltam, ezt meg kell örökíteni, mielőtt bárkinek is szólok. Mire beértem, már kopogtak is, housekeeping, valami gond van a facility-vel, nyissam ki. Az a nő állt az ajtóban, akitől előző este elkértem a hitelkártyáját. Kérte, hogy 5 percen át folyassam a vizet, később visszajön. Amikor kiment, akkor készítettem ezeket a képeket.

A hölgy, ahogy ígérte, visszajött 3 percen belül, megnézte, folyassam még 10 percig-15 percig, visszajön. Mivel 20 percig nem jött, elzártam és lefeküdtem filmet nézni. Abban a percben kopogtak. Két úr jött, hoztak még ásványvizet, ne tisztálkodjak most csapvízzel. Oké, vissza a filmhez. 2 percen belül megint jött a hölgy, ó, hát elzártam a vizet?! Hát igen, miután 20 perc alatt teletermelte gőzzel a szobát úgy, hogy maximumon ment a légkondi, bizony elzártam. Szólt, hogy most elzárják a vizet, kb félóráig nem lesz víz, készüljek fel. Kb 10 perc múlva hívtak a recepcióról, hogy tájékoztassanak a vízproblémáról. Újabb 10 perc múlva visszajött a hitelkártyás hölgy, megnyitogatta a csapokat és miután mindenhonnan tiszta víz jött, nekiállt kitakarítani a fenti dzsuvát a mosdóból és a zuhanyzóból. Az értékesítési igazgató, igen, személyesen. Ott guggolt a lábaimnál és törölte a fekete iszapot. Mint mondta, nem hagyja, hogy a vendégei ilyen körülmények között aludjanak. Miután végzett, végre lefekhettem, akkor már volt vagy 10 óra (ma meg - szombat ide vagy oda - munka). Persze 5 perc múlva kopogott, hozott egy új kilépőt, mert az előző iszapos lett.

Go east 4 - koktélparti

A tegnapi nap nagyon jó volt, a forgalom sem volt vészes és végre sikerült tehenet fényképeznem! Igaz, kicsit elmosódottka, de felismerhető.

A hazaúton 5 vagy 6 tehenet láttunk, de olyan jól haladt a forgalom, hogy csak ezt az egyet volt esélyem lefotózni. Cserébe az egyik piros lámpánál végignézhettük, ahogy egy indiai férfi lábat mos a parókabolt előtt.

Este a szálloda vezetősége meghívott minket egy koktélpartira. A szokásos koktélokon felül volt sör, bor és rengetegféle étel. Többségük nagyon csípős volt, de nagyon finom! A kedvencem a szezámos-chilis rák volt, de volt csirke is, spenótos-chilis-masalás gombóc, kolbászka, stb. Aggódtam egy kicsit, hogy az én magyar ételekhez szokott gyomrom mit szól majd ehhez a sok jóhoz, de a jelek szerint neki is tetszett. Az est fénypontja viszont nem az étel volt, hanem az, amikor felbuzdulva a sous chef-től és a vezérigazgatótól kapott névjegykártyán (és a néhány pohár boron), odamentem az értékesítési igazgatóhoz és kértem tőle is egy hitelkártyát. A következő percekben értettem meg igazán, mit érezhetett az a szerencsétlen csinovnyik, mikor nyakon tüsszentette az előtte ülőt.

Go east 3 - shopping

Tegnap elmentünk a kolléganőmmel bevásárolni. Érdekes élmény volt, de nem a shopping lesz a kedvenc foglalatosságom Indiában, azt hiszem. Miután a kötelező indiai bizbaszokat megvettük, bementünk pár igazinak látszó boltba is... A ruhák koszosak, mindenből csak S-es méret, a Bata cipőboltban olyan hamisítványokat láttam, hogy ihaj, úgyhogy bocs, akiknek ígértem, de ezek után Adidas, Nike, Levi's boltokba már be sem nézek.
Nem írtam még a szállodai reggeliről, pedig nem semmi! Hatalmas nagy választék van és jobbnál jobb ételek, indiaiak, kontinentálisak, aki itt éhen marad, az tényleg megérdemli! A kedvencem a görögdinnyelé és az omlett, de isteni a kuszkusz, a mézzel grillezett zöldségek, a grillezett paradicsom is. Sütiből is sokféle van. Vannak zöldség- és gyümölcskoktélok, pl spenótkoktél feketesóval. A kávéjuk kimondottan jó, nagyon kellemes meglepetés! A görögdinnyelé az, amin eléldegélnék simán még egy hétig.

Go east 2 - a közlekedésről

Valószínűleg nem lesz minden napra egy posztra való, de tegnapra bőven összejött.

Az út a szállodától az irodáig a Google Maps szerint 19 perc, a valóságban 40 körül, de tegnap 80 perc alatt sikerült beérnünk. 3 tehenet láttunk, az első az út szélén a szemétből legelt, a második az úttest közepén az elválasztó padkán feküdt, a harmadik pedig az autópályán a belső sávban kószált komótosan. Először kiakadtam, mikor megláttam egy robogót, amin a sofőr mögött egy 4-5 éves kislány ült bukósisak nélkül, de elmesélték, hogy ez teljesen természetes, és csoda, hogy csak egy gyerek volt, mert több szokott lenni. Később láttam olyat is, amin egy apuka, előtte a legkisebb gyerek, mögötte pedig két nagyobb utazott. Bukósisak itt is csak apukán. A riksákba sokszor 5-6 ember zsúfolja be magát (kb 3 utas fér el úgy-ahogy).

A forgalom borzalmas volt, állítólag a szokásosnál is rosszabb. Minden kereszteződés beállva, a buszok – amiknek minden ajtaja nyitva van és menet közben is le-felugrálnak az utasok – erősebb kutya alapon bevágnak mindenki elé, közben a robogósok és riksások is ügyeskednek, és ezek a kereszteződések olyanok, hogy eredetileg 2x3 sávos, a gyakorlatban 2x5 sávos utak találkoznak és mindenki minden irányba kanyarodik, lehetőleg egyszerre. Délután hazafelé teljesen jó utunk volt, akkor készítettem ezt a kis felvételt, hogy megmutassam, milyen egy duda koncert.
Miután hazaértünk, összeültünk egy kis belső fertőtlenítésre. Azt hiszem, a pálinkák és a Salmiakki megtette a hatását, mert éhesek lettünk. A vacsora nagyon finom volt, én már be is fejeztem, amikor egyszercsak megjelent valami a tányéromon...

Go east 1 - utazás

Ez a blog eredetileg családi utazásokról szól, de India az India és megér egy tag-et, mégha egyedül is jöttem és ráadásul nem is pihenni.

0-1. nap, az utazás

Bp-London-Bangalore volt az útvonal és nagyon izgatott voltam, mert B747-volt a második gép, ami a nagy-nagy kedvencem. A Bp-London úton semmi különös nem történt, kivéve, hogy Kata barátnőmnél besalátáztam előző este és hasgörcsök között fetrengve szálltam be a gépbe, ami 45 perc késéssel, pontosan 9 órakor szállt fel. Az ok: Londonban köd van és nem engedik landolni a gépeket. A szomszédom egy nagyon szimpatikus nő volt, az a fajta, aki nagyon gazdag, de nagyon jól kezeli ezt, ezenkívül művelt és tájékozott. Ő egy csapattal Maldívra ment, felajánlottam, hogy cseréljünk, de ellenállt a kísértésnek...

Leszállás előtt olyan 8-10 kört még megtettünk a tejföl-állagú felhők fölött, láttuk a felszálló gépeket egész közel elhúzni, aztán simán és a tervezett időben landoltunk.

Londonban terminált kellett váltani, nem volt ezzel semmi gond, egészen a biztonsági ellenőrzésig, ahol a folyadékos tasak kiesett a kosárból, le a földre, és összetört benne egy üveg parfüm. Túl azon, hogy a szívem szakadt meg érte, a fogkrémes tubusom leírhatatlan illatban pompázik. Odamentem a kapuhoz, persze volt még egy csomó időm, így gyönyörködtem egy sort a Jumbokban és az A380-okban. Pont az R09 kifutópályára nézett az ablak, úgyhogy nem unatkoztam.

A beszállás érdekes volt. Nem akarok bántani senkit, de ennyi igénytelen embert nem mindennap látni. A csomagokat felhajigálták, látták, hogy nem sikerül majd becsukni a csomagtartót, de nem baj, majd a sztyuvi megoldja. Tapostak a kikészített párnákon és takarókon. Végre mindenki a helyén volt és elindultunk. A felszállást imádtam, nagyon tetszik, ahogy ez a nagy lomha dög beizzítja mind a négy hajtóművét és megindul, mint a veszedelem. Miután már jó magasan voltunk, megpróbáltunk tévézni. Az enyém működött, de kezelni nem lehetett, a két szomszédé egyáltalán nem működött. Egyszercsak az enyém megjavult, de aztán kiírták, hogy most resetelik az egész rendszert, onnantól kezdve csak a csatornákon levő műsort tudtam nézni, filmet kiválasztani nem (előtte már sikerült, szóval nem én voltam a béna). Unalmunkban olvasni próbáltunk, de csak addig tudtunk, míg be nem sötétedett, mert a lámpáink sem működtek.

Felszállás után félórával elkezdték osztani a kaját, mire mi megkaptuk a miénket, 3 óra eltelt. Az alumínium tálacskám össze volt nyomva és kikandikált belőle az ebédem. Kérdeztem, biztos rendben van-e ez így, de a stewardess megnyugtatott, hogy jó az, egyem csak meg. Összegezve: tévézni nem tudtam, olvasni nem tudtam, aludni nem tudtam, felállni nem tudtam, és ezt 10 órán keresztül. Ilyen szar utam még sosem volt!

Végre leszálltunk Bangalore-ban, kaptam pecsétet az útlevelembe, megszereztem a csomagomat és indultam kifelé, keresve a táblát, amin a nevem van. Kb 180 táblás emberrel találtam szembe magam, ahhoz képest még egész gyorsan kiszúrtam az én emberemet. Az utca zengett a dudálástól, mert itt az a divat, hogy az autók dudálnak. Dudálnak, ha menni akarnak, dudálnak, ha mennek, dudálnak, ha megállnak, dudálnak, ha előznek, ha előzik őket, ha kanyarodnak, ha sávot váltanak. Hajnali 5-kor akkora dugó volt, amilyen itthon csúcsidőben sincs. Autók, riksák, robogók, biciklisták, gyalogosok – ők osztoztak az úttesten, lett is a 2 sávból 4 simán. Az út szélén az anyókák a hatalmas pakkokkal nem e-mailben keringő átverés, hanem egy pillanatkép az indiai mindennapokból. Az úttest közepén egy macska feküdt, szemmel láthatóan elütötték, a hátsó lábai nem mozogtak, az elsőkkel pedig veszettül menekült volna, így feküdt szegény egyhelyben és vonaglott, én pedig csak remélhetem, hogy gyorsan vége lett a szenvedéseinek.

A szálloda mintha egy külön világ lett volna, csillogás,, tisztaság, mindenki kedves, udvarias, már-már kellemetlenül alázatos. Felmentem a szobába, kipróbáltam az ásványvizes fogmosást és bedőltem az ágyba. Szerintem mire leért a fejem a párnára, már aludtam. Délután 3-kor ébredtem, aztán kipakoltam a táskából, lezuhanyoztam és körülnéztem. Pont az ablakom alatt van a medence, azt muszáj lesz kipróbálnom. Mellette étterem, koktélbár (ami a jégkocka miatt sajnos felejtős), nagyon szép az egész.