Ez a blog eredetileg családi utazásokról szól, de India az India és megér egy tag-et, mégha egyedül is jöttem és ráadásul nem is pihenni.
0-1. nap, az utazás
Bp-London-Bangalore volt az útvonal és nagyon izgatott voltam, mert B747-volt a második gép, ami a nagy-nagy kedvencem. A Bp-London úton semmi különös nem történt, kivéve, hogy Kata barátnőmnél besalátáztam előző este és hasgörcsök között fetrengve szálltam be a gépbe, ami 45 perc késéssel, pontosan 9 órakor szállt fel. Az ok: Londonban köd van és nem engedik landolni a gépeket. A szomszédom egy nagyon szimpatikus nő volt, az a fajta, aki nagyon gazdag, de nagyon jól kezeli ezt, ezenkívül művelt és tájékozott. Ő egy csapattal Maldívra ment, felajánlottam, hogy cseréljünk, de ellenállt a kísértésnek...
Leszállás előtt olyan 8-10 kört még megtettünk a tejföl-állagú felhők fölött, láttuk a felszálló gépeket egész közel elhúzni, aztán simán és a tervezett időben landoltunk.
Londonban terminált kellett váltani, nem volt ezzel semmi gond, egészen a biztonsági ellenőrzésig, ahol a folyadékos tasak kiesett a kosárból, le a földre, és összetört benne egy üveg parfüm. Túl azon, hogy a szívem szakadt meg érte, a fogkrémes tubusom leírhatatlan illatban pompázik. Odamentem a kapuhoz, persze volt még egy csomó időm, így gyönyörködtem egy sort a Jumbokban és az A380-okban. Pont az R09 kifutópályára nézett az ablak, úgyhogy nem unatkoztam.
A beszállás érdekes volt. Nem akarok bántani senkit, de ennyi igénytelen embert nem mindennap látni. A csomagokat felhajigálták, látták, hogy nem sikerül majd becsukni a csomagtartót, de nem baj, majd a sztyuvi megoldja. Tapostak a kikészített párnákon és takarókon. Végre mindenki a helyén volt és elindultunk. A felszállást imádtam, nagyon tetszik, ahogy ez a nagy lomha dög beizzítja mind a négy hajtóművét és megindul, mint a veszedelem. Miután már jó magasan voltunk, megpróbáltunk tévézni. Az enyém működött, de kezelni nem lehetett, a két szomszédé egyáltalán nem működött. Egyszercsak az enyém megjavult, de aztán kiírták, hogy most resetelik az egész rendszert, onnantól kezdve csak a csatornákon levő műsort tudtam nézni, filmet kiválasztani nem (előtte már sikerült, szóval nem én voltam a béna). Unalmunkban olvasni próbáltunk, de csak addig tudtunk, míg be nem sötétedett, mert a lámpáink sem működtek.
Felszállás után félórával elkezdték osztani a kaját, mire mi megkaptuk a miénket, 3 óra eltelt. Az alumínium tálacskám össze volt nyomva és kikandikált belőle az ebédem. Kérdeztem, biztos rendben van-e ez így, de a stewardess megnyugtatott, hogy jó az, egyem csak meg. Összegezve: tévézni nem tudtam, olvasni nem tudtam, aludni nem tudtam, felállni nem tudtam, és ezt 10 órán keresztül. Ilyen szar utam még sosem volt!
Végre leszálltunk Bangalore-ban, kaptam pecsétet az útlevelembe, megszereztem a csomagomat és indultam kifelé, keresve a táblát, amin a nevem van. Kb 180 táblás emberrel találtam szembe magam, ahhoz képest még egész gyorsan kiszúrtam az én emberemet. Az utca zengett a dudálástól, mert itt az a divat, hogy az autók dudálnak. Dudálnak, ha menni akarnak, dudálnak, ha mennek, dudálnak, ha megállnak, dudálnak, ha előznek, ha előzik őket, ha kanyarodnak, ha sávot váltanak. Hajnali 5-kor akkora dugó volt, amilyen itthon csúcsidőben sincs. Autók, riksák, robogók, biciklisták, gyalogosok – ők osztoztak az úttesten, lett is a 2 sávból 4 simán. Az út szélén az anyókák a hatalmas pakkokkal nem e-mailben keringő átverés, hanem egy pillanatkép az indiai mindennapokból. Az úttest közepén egy macska feküdt, szemmel láthatóan elütötték, a hátsó lábai nem mozogtak, az elsőkkel pedig veszettül menekült volna, így feküdt szegény egyhelyben és vonaglott, én pedig csak remélhetem, hogy gyorsan vége lett a szenvedéseinek.
A szálloda mintha egy külön világ lett volna, csillogás,, tisztaság, mindenki kedves, udvarias, már-már kellemetlenül alázatos. Felmentem a szobába, kipróbáltam az ásványvizes fogmosást és bedőltem az ágyba. Szerintem mire leért a fejem a párnára, már aludtam. Délután 3-kor ébredtem, aztán kipakoltam a táskából, lezuhanyoztam és körülnéztem. Pont az ablakom alatt van a medence, azt muszáj lesz kipróbálnom. Mellette étterem, koktélbár (ami a jégkocka miatt sajnos felejtős), nagyon szép az egész.
