Viszonylag korán keltünk és mivel nem volt mit ennünk, hamar útra keltünk. Salernoból és Sorrentoból is ment több hajó Caprira, mi Sorrentoba mentünk, mert miért autózzunk ellenkező irányba, hogy aztán annál hosszabb hajóutat kelljen megtennünk. Sorrentoban kb egy órába telt, mire megtaláltuk a hajókikötőt, a legeslegutolsó pillanatban egyébként. Leadtuk az autót, amit elvisznek egy közös parkolóba, visszaérkezéskor pedig shuttle busszal kivisznek érte, miután beszedik a 20,- EUR-t. Megvettük a jegyeket, ittunk egy-egy üdítőt és már szállhattunk is fel a hajóra.
Az út Caprira nagyon rövid volt, nem volt több 20 percnél. A kikötő zsúfolásig tele volt éttermekkel, boltokkal, bárokkal, hajó körutat ajánló táblákkal... És yachtokkal. Szebbnél szebb luxus-yachtok sorakoztak a kikötő mellett, Balázs teljesen bepörgött, hogy nekünk mikor lesz ilyenünk. Hát egyszer majd. A néggyel ezutáni életünkben. Feltéve, hogy mindig megtaláljuk, hova ástuk a vagyonkánkat az előző életünkben. Balázs talált egy pici kis gyíkot, ami olyan bátor volt, hogy felszaladt a karján, egészen a válláig. A végén már egészen meg volt ijedve, mert mi lesz, ha a gyík a pólója alá megy.
Elindultunk a központ felé, amiről feltételeztük, hogy fent van. Gábor mutatta a siklót, nézzétek, visz fel sikló, de menjünk inkább gyalog, hogy lássunk mindent! Kábé a harmadik utcáig értékeltük az ötletet, utána nagyon megbántuk. Szegény Balázs teljesen ki volt készülve a melegtől, fáradt volt, ahol csak tehette, leült, elege volt a hegymenetből és teljesen igaza is volt. Valahogy aztán, sok-sok utcával és még több lépcsővel később, egyszercsak a központban voltunk, méghozzá az 56-os magyar mártírok terén, ahova a sikló is érkezik. Erősen ebédidő volt már, úgyhogy kerestünk egy jónak tűnő éttermet és beültünk. Balázs nagy örömére volt bolognai spagetti, úgyhogy megint szép volt az élet. Végigjártuk a központot és a környékét, megnéztük a kötelezően megnézendő dolgokat, láttunk limoncello-citromot, lecsekkoltunk pár drága boltot (semmit nem vettünk, ilyen ügyesek voltunk!) aztán visszamentünk a kikötőbe, keresni valami megfizethető árú sétahajókázást. Láttunk ilyen 150 meg 200 EUR-ért kínált utakat, ezeket kicsit sokalltuk és kezdtünk lemondani róla, hogy körbehajózzuk Caprit. Aztán elértünk a hivatalos irodákhoz, ahol végül hármunknak 45 EUR-ért vettünk jegyet és 20 perccel később már a hajón ültünk.
Balázs a hajó elejére akart menni, én mondtam, hogy hátulról jobban lehet fényképezni, meg különbenis, elöl mindenki rajtunk fog keresztülmászni, így mi ketten a hajó leghátuljába mentünk, Gábor pedig bement a hűvösbe, ő nem egy ilyen napimádó. Elindult a hajó és a következő egy órában olyan élményben volt részünk, amit nehéz szavakba önteni. Nem véletlen, hogy Caprit a világ egyik legszebb helyeként tartják számon. A part végig sziklás, a vízalatti sziklák miatt a tenger az elképzelhető összes színben pompázik, rengeteg barlang, még több érdekes formájú szikla, és nagyon hangulatos idegenvezetés, amiből egy szót sem értettünk, mert olasz és francia nyelven folyt :-) Amikor az első barlanghoz értünk és a hajó közelebb ment, még örömködtem, hogy közelebbről meg tudjuk nézni, tudok jó kis fotókat csinálni. De amikor a hajó megfordult és betolatott a barlangba, akkor kicsit megijedtem, hogy ez most vajon szándékos-e és tudja-e a kapitány, hogy mi már szinte elérjük a köveket. Hát persze, hogy tudta és ezután Balázs már nem is akart a hajó elejébe ülni. A következő barlang nagyon magas volt, oda egészen bementünk és fentről integettek nekünk a turisták, akik lépcsőn mentek fel. Volt olyan barlang, ahol elértük a plafont. Persze ide - és a barlangok többségébe - nem tolatott be az egész hajó, csak a hátulja, így azért mi elég jól jártunk :-) A sziget csücskénél már messziről látni lehetett a híres faraglioni sziklákat, természetesen a hajó nem megkerülte, hanem átment alatta, az utasokat meg felszólították az idegenvezetők, hogy akkor most csókolózzanak. Balázs nem győzött lelkendezni: odanézz anya, átmegyünk a csillagkapun, átmegyünk a csillagkapun!!! Azt is többször megjegyezte a hajón, hogy ez élete legjobb nyaralása. Nemcsak a vízben, hanem a parton is láttunk szép dolgokat: zászlókat kitűzve a sziklafalra, pihenő sirály mögött elbújó, bácsit, Sophia Loren nyaralóját, sziklákon ugrándozó kecskéket és még rengeteg szép dolgot.
A 17:25-ös hajót céloztuk meg, így volt még időnk bemenni egy boltba, ahol viszont egészen baráti áron lehetett pólót és táskát kapni. Sajnos az én táskám füle nem bírta a naptej-kánikula-pára triót és elkezdett a bőr felhámlani rajta, így 3 Eurot invesztáltam egy új táskába, amit egyébként azóta is imádok :-)), a fiúknak pedig választottunk egy-egy pólót, és 20,- EUR alatt fizettünk. Tényleg meglepően olcsó bolt.
Ezután kényelmesen kiballagtunk a mólóra, ahol egy bácsi begyűjtött mindenkit, aki a mi hajónkhoz igyekezett és a 13-as helyett a 7-es állásra irányított minket. Később tudtuk csak meg, hogy ez azért volt, mert a hajó már megtelt és a következővel tudunk csak menni, ami 17:40-kor indul.
A visszaút is gyorsan eltelt, Sorrentoban gyorsan visszakaptuk az autónkat és már mentünk is Amalfiba egy jó kis vacsorára. Megint nagyon leleményesen sikerült leparkolnom az autót, egész közel egy lépcsőhöz (itt mennyi lépcső volt anyám...), ami a központba vezet. Megpróbáltunk mi lemenni autóval a kikötőhöz, sikerült is volna, 5,- EUR/óra díjért. Nagyon jó éttermet találtunk, pizzát ettünk mindannyian, Balázs kérésére csináltak sonka-kukoricásat. Ezután véletlenül a végösszeg közel dupláját számlázták ki nekünk, Gábor az utolsó pillanatban nyomott cancel-t a már jóváhagyott tranzakcióra. Beszereztük a Limoncellonkat is, rögtön két üveggel vettünk, mert elfogyott a készpénzünk és a kártyás fizetésnek alsó limitje volt. Ezután nagyon jót sétáltunk Amalfi kikötőjében és sétálóutcáján. Szép hely ez nagyon, csak ne lenne ilyen iszonyú zsúfolt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése